KANÁRITENYÉSZTÉS

Tenyésztőkörökben négy kanáritenyésztési mód különböztethető meg. Melyik mód élvez nagyobb előnyt, azt mindenki maga dönti el, de mindenki saját időintervallumától függően, vagy saját tenyésztési  céljai szerint jár el.

Röpde:

Egy nagy helységben (volier, madárszoba)nagyszámú, mindkétnemű kanári kerül elhelyezésre. Három-négy tojóra egy hím számítandó. A színes kavalkád biztosan nagyon vonzó,  de tenyésztési szempontból nem túl szerencsés.  Eltekintve attól, hogy gyakran van vita a madarak között és alig növekszik fel megfelelő számu fiatal madár, törzstenyészet nem lehetséges. A születendő fiatal madarak szülei nem azonosíthatók.

Röpkalitka:

Ebben az esetben madaraink számára nagyobb kalitkák szolgálnak. A tenyészkalitkába egy hím és két-három tojó kerül. Ez a variáns egy kis röpde, az összes hátrányával és kevés előnyével. Én személyesen egy hímet és két tojót tartok, mint tenyésztési tartalékot. Ha ezek a madarak jól áttelelnek, kiteszem őket a röpkalitkába. Ezzel a módszerrel nekem eddig  mindenesetre nagyon változatos tenyészsikereim voltak.

Váltókalitka:

Talán a leghasználatosabb tenyésztési mód a váltókalitkás eljárás.
Ebben az esetben egy hímet használunk két-három tojóhoz. Minden madárnak egy saját kalitkája van.A tojók meghatározása szerint a hímet az egyik tojótól a másikhoz "tesszük". Egy különösen jó hím a saját tulajdonságait, jegyeit egy nagyobb számú fiatal madárra örökítheti.
Ha egy praktikus kalitkapolcot építettünk, jó áttekintést nyerünk a tenyészetre és kényelmesen figyelhetjük a madarainkat.Ugyanez a váltókalitkarendszer alkalmazható egy úgynevezett háromfakkos kalitkában is, ahol hármas elválasztóval (tojó-hím-tojó)kerülnek a megfelelő madarak elhelyezésre. Ha egy tojó költési periódusba kerül és fészket épít, így a nem átlátszó válaszfal ráccsal lesz helyettesítve. A hím és az illetékes tojó  a legnagyobb nyugalomban ismerhetik meg egymást. Amennyiben minden jel arra utal, hogy megszokták egymást,  eltávolítható a rács. Gyakran ezután párzás következik.Ezután tulajdonképpen a hím elfoglalhatja a középső részt, mivel egy párzás elegendő egy fészekalj megtermékenyítéséhez. Hogy biztosra menjünk, a hím a harmadik tojásig a tojónál marad, illetve addig naponta odaengedhető. Hogy mind a két tojó ne egyidejűleg kerüljön költési periódusba, egy hímnek egy fiatal és egy idősebb tojót adunk. A fiatal tojó tapasztalatok szerint valamivel később kerül költési hangulatba. Amennyiben ez az eljárás nem kivetelezhető, akkor a hímet reggel és délután mindig más tojóhoz tesszük. A váltókalitkás módszernek az a hátránya, hogy gyakran veszekedésre kerül sor a hím és a tojó között. Gyakran trükkök segítenek, például a hím sötétedés előtt való tojóhoz helyezése. Egyes tojók a kora reggeli órákban engedékenyebbek. Ha ezek a trükkök nem segítenek, akkor a tojónak más partnert kell adni.
Hátránya még a váltókalitkának, hogy a tojóknak a költési időszakot egyedül kell viselniük. A váltókalitka, mint tenyésztési forma sok megfigyelési időt igényel. Ez az idő azoknak, akik keveset vannak otthon, nem áll rendelkezésre.

Páros kalitka:

A kanáritenyésztés eme formája - a hímek nagyobb száma alapján - előállítását illetően nem a legolcsóbb, de megéri, mert nagyobb a megtermékenyítési kvóta és szinte biztos a fiókák felnevelése, ezenkívül nem lesznek a tojók erősen igénybevéve. Azoknak a tenyésztőknek ideális ez a tenyésztési forma, akiknek szűkreszabott az idejük.
A kanáritenyésztés más területein (pl. alakkanári) ez a tenyésztési forma sokkal inkább érvényre jutott.
Minden tojó kap egy hímet. Kora tavasszal a párokat összeállítjuk és a kalitkapolcon még ráccsal elválasztjuk őket. Amennyiben megszokták egymást, a rácsot eltávolítjuk és megkezdődhet a költési idő. Ha a tojó a tojásokon ül, és a hím a fészken eteti, akkor később a fiatalok kikelése után nagy valószínűséggel azok felnevelésében is közreműködni fog. Gyakran már újra tojnak a tojók, amikor a fiatalok tollasodnak, így nem biztosított az etetésük. Ilyenkor a hím madár veszi át teljes mértékben a fiatalok nevelését. Az ilyen madarak rendkívül értékesek.

TARTÁS ÉS TENYÉSZTÉS

Kanáritartás télen:

A kanáritenyésztés sikere télen a helytől, tartástól, etetéstől és a helyes időbeni - kora tavaszi - előkészítéstől függ. A tenyészmadaraknak - melyeket egy további évre tervezünk tenyésztésbe fogni - a költés, a vedlés és esetleg kiállítási megeröltetéstől össze kell magukat szedni. Ebben az időszakban kerülendők: stressz, gyakori fogás, átköltöztetés, gyakori veszekedés, verekedés. A fiatal madaraknak, melyek a következő tavasszal kerülnek tenyésztésre, téli nyugalomra van szükségük testük fejlődése érdekében. Kiállítási madarak 2-3 kiállítás után nagy kárt is szenvedhetnek és így utólagosan kell, hogy rendbejöjjenek.

Hideg átteleltetés:

Amennyiben a kanári emberi felügyelet és optimális tartás mellett él, úgy akár -20 C-fokot is elvisel, amennyiben nyáron és ősszel szabad volierben megedződött és télen megfelelő, tartalmas eleséget kap. A legideálisabb tartás télen egy szabad volier, hozzáépített madárházzal. Amennyiben a madárház fagymentesen tartható, nem fagy be az ivóvíz. Egy elektromos fűtőalkalmatosság - termosztáton keresztül vezérelve - nagyon kényelmes és tisztán tartható. A falak jó hőszigetelése előfeltétel. Amennyiben a madárház nem tartható fagymentesen, az sem zavarja a madarakat. A tenyésztőnek azonban így több kiadása van. Legkevesebb naponta háromszor kell friss ivóvízről gondoskodni. Ez a hideg átteleltetés jó, zsírgazdag élelemkínálatot követel. Erős fagy esetén kicsit több kender, napraforgómag, egy darab sótlan szalonna szükséges a madarak energiaigényének fedezésére.
Az előnye a hideg átteleltetésnek a nagy edződésben van. Gyenge madarak nem élik túl a telet. Azok, amelyek csak nagy nehezen, keservesen jutnak túl a télen, azok a tenyésztési időszakban alig nyújtanak valamit.

Enyhén meleg átteleltetés:

Nem minden kanáribarát rendelkezik ideális feltételekkel, ami a hideg átteleltetést illeti. Nekik a madarakat belső helyiségekben kell tartani és tenyészteni. Gyakran erre csak egy helyiség áll a rendelkezésre. Ebben a helyiségben még erős tél esetén sem kerül sor a víz befagyására és lehetőség van a kanárikat kb. +10, +12 C-fok mellett átteleltetni. Relatív lehűlés következtében a madarak nyugalomba kerülhetnek. Ez a hőmérséklet megakadályozza a túl korai továbbszaporodási ösztönt. Nagy előnye ennek a teleltetési formának, hogy korlátlanul adható minden elérhető vitaminhordozó, emésztési zavar keletkezése nélkül.

Meleg átteleltetés:

Amennyiben a tenyésztőnek csak meleg helyiségei vannak (+16-+18C-fok) így az áttelelés a tojóknál problémás lehet. Egy évszakonként indokolt hőmérsékletváltozás előfeltétele a költéshajlam megindulásának. Mivel ez a váltás a meleg áttelelésnél nem lép fel, így a költéshajlam túl korán vagy egyáltalán nem lép fel. A helyiség világításának drasztikus csökkentésével kísérelhető meg egy túl korai tenyészkezdet.
Kedvezően alakul viszont a hímek helyzete. Ezek természetesen elviselik ugyanazt az alacsony hőmérsékletet, mint a tojó. Hátrányos a hímekre a hideg- és enyhén meleg áttelelésnél, hogy a tojóknál később lesznek termékenyek. Ezért a hímek végig melegben teleljenek, vagy legalább 4 héttel korábban, mint a tojók szokjanak melegebb klímához. Énekeskanári-tenyésztők a hímeket karácsonyi időben a meleg szobába viszik. Ezek a madarak biztosan megtermékenyítik az első fészekaljat. Aki tudja ezt a metódust alkalmazza.

A TENYÉSZTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE

Az elhelyezési lehetőségek szerint két változat van a tenyésztés időpontjának megkezdésére. Vagy a technika segítségével, vagy annak segítsége nélkül, a természet természetes ritmusával. Ha nincs lehetőség a madárház fűtésére és nincs elektromos áram, akkor természetes lehetőségekre kell hagyatkozni. Tenyésztői ököljog szerint a tenyészmadarak elhelyezése tenyészkalitkákba március 19. (József nap) Nem olyan szigorúan naptár szerint, inkább a tavasz természetes kezdetétől számítva, a köszmétecserje zöldellésétől kezdve. Minden tenyésztő jól jár, ha a természetes hőmérsékletet és világítási viszonyokat biztosítja madarai számára. Használjunk egy elektromos, illetve elektronikusan vezérelt fényt- és melegetadó készüléket, csak azért hogy az április és májusban betörő hidegfrontokat kiküszöböljük. Így relatív kevés lesz a hiány - a nedves, hideg időjárás miatt - fiatal madár és elhalt tojás tekintetében. Amennyiben a kanárik zárt helyiségben kerülnek tenyésztésre (tehát az átteleltetés enyhén melegtől, melegig) vagy más ok miatt, akkor a tenyésztést előrehozni. Az alaptörekvés az lenne, hogy a fiatal madarak a kiállítási periódus előtt - októberig - tökéletesen vedlettek legyenek. A kanárik stimulálása decemberben, januárban kezdődhet. Ehhez a tavaszt mesterségesen kell megteremteni. Kiváltó tényezők: a fény és a magasabb hőmérséklet.

A fény szabályozása:

A fényintenzitás és a napok hosszabbodása, valamint a hőmérséklet-emelkedés kiváltó tényezői a fészkelésnek. Nagyon fontos a költés előkészítésénél a fényfaktor. Kutatók kísérleteken keresztül megállapították, hogy a "belső órát" minden előlénynél a fény vezérli. A nappali világosság tartama és annak intenzitása szabályozzák a madarak éves ciklusát. Mesterséges áramforrásokkal ezt pótolhatjuk.
Vegyük például, hogy a gyenge melegben átteleltetett madaraknak egy nap hossza körülbelül 10 óra, relatív gyenge világításnál (például egy 40 W-os fénycső) kb. 4 héten belül 14 órára nő. Egyidejüleg  a világitási intenzitást további fényforrások bekapcsolásával  megemeljük (pl. 3 db 40 W-os fénycső). A hőmérséklet ebben az időszakban szintén +18 C-fokról, + 20 C-fok-ra lesz emelve.

A meleg szabályozása:

A meleg egy további stimulálója a költéskezdetnek. A kanárik +18-20 C foknál kell hogy a tojásrakást elkezdjék. A hidegen átteleltetett tojóknak kb nyolc hétre van szükségük ahhoz, hogy megszokják ezt a hőmérsékletet. Az enyhén melegen átteleltetett tojóknak természetesen ennek megfelelően kevesebb időre van szükségük.
A hőmérsékletet lassan emeljük. Egy hét alatt kb 2 C-fokkal. Ha elérjük a +10-12 C-fokot, már lehet adni tojásos lágyeleséget (egy késhegynyit madaranként).
Amennyiben hímek és tojók egy időpontban lesznek előkészítve a korai tenyészkezdetre, gyakran terméketlen fészekaljakkal találkozunk. Amennyiben a tenyésztőnek két helysége van, amelyikből az egyiket +20 C-ra felmelegítheti, így lehetséges a kanárikat azonnal a hideg téli helységből meleg helységbe vinni. Azonban ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy a madarak ezután ne legyenek alacsonyabb hőmérsékletnek kitéve.Kb 14 nap után az egézséges tojók megkezdik a tojásrakást. A hímek kb 2-3 héttel előbb kerüljenek tenyésztőhelyre, mint a tojók.

A KÖLTÉS KEZDETE


Február végén, március elején elérkezett az időpont,  hogy a madarainkat a tenyésztőpolcra tegyük. Ebben az esetben egy utolsó tenyésztői válogatás és egy egézségügyi kontroll következik.  A madaraknak kb egy hétre van szükségük, hogy a megváltozott környezethez hozzászokjanak. Mivel egyes kalitkák közé rács lett betolva, máris lehetőségük nyílik az eljövendő partnerükkel való ismerkedésre. A költési készenlét stimulálására minden madár naponta egy fél teáskanál lágyeleséget kap.
A kanárik akkor "költéskészek", amikor nyugtalanabbak lesznek és gyakran trillázó, hívó hangot hallatnak, valamint állandóan mozgásban vannak és csapkodnak szárnyaikkal. Előrehaladott stádiumban a tojók egy tollat, vagy szalmaszálat vesznek a csőrükbe, fészket raknak rögtön a felajánlott helyre. Ekkor érkezett el az idő, hogy a hímet a tojóhoz engedjük. Nagyon fontos, hogy a madár a költési folyamat minden fázisát átélje! A nyugtalan fészek keresési időszak a kanárinál csak szimbólikus. A párképzés, a fészek helyének meghatározása, a fészek építése, párzás, etetés a hím által, tojásrakás, költés stb. mindez fontos folyamat a madár életében, és ennek rendben kell lezajlania. Helytelen volna, ha a költési folyamat valamely részébe beavatkoznánk csak azért, mert az nem megy "rendben". A tojókat, melyek csak keveset építkeznek a fészken, békén kell hagyni. Amennyiben a tojó letojta az első tojást, lehet a "csodaművet" és fészekanyaggal egy edényt formálni. Fa stoppolóval, vagy elemlámpával nagyon szép mélyedéseket lehet készíteni.
A fészek anyagot a tenyésztő saját ízlése szerint adhatja. A kanáritojók nem válogatósak, minden található dolgot beépítenek a fészekbe. Adható moha, széna, gyapjú, fű, papírcsík stb. Ez az építőanyag ne legyen túl hosszú és legyen szakítható. Vászon, vagy filc szolgál a fészek kipárnázására. Ezen kívül a tojók szívesen építenek be szalma-,szénaszálat, a táplálékként adott tyúkhúrt, vagy salátát. Így a fészekbe egy kis nedvesség kerül, ami pozitívan befolyásolhatja a fiókák kikelését.

Tojásrakás és költés:

A 3-6 tojását a kanári reggel 6 és 8 óra között rakja. Minden 24 órában egy újabb tojás következik. Ha a tojó a tojásrakás után elhagyja a fészket, kivesszük a tojást és egy műanyagtojást helyezünk helyébe, mert a mi háziasított kanárjaink már az első tojáson kotlanak. Kanáritenyésztők generációi így tettek, hogy elérjék, hogy a fiatal madarak mind egy napon keljenek ki. Műanyagtojás kapható minden madárkereskedésben. Azoknál a madaraknál, amelyek a műtojást idegen testnek nézik és kidobálják a fészekből, terméketlen tojást rakok, amiket filctollal megjelölök. A fészekből kivett tojások egy tojásszekrényben vattán, vagy magokon lesznek tárolva. A szekrénynek annyi kis rekesze van, amennyi kanári tojó van. A tojásszekrény rekeszei a kalitkák mindenkori számaival, vagy a tojó madár számával kell, hogy ellátva legyen tévedés elkerülése végett.
Ha a negyedik tojás megvan, akkor az eddig tárolt tojásokat visszahelyezzük a fészekbe. A munkaviszonyban lévő tenyésztő általában dolgozik a költés alatt, így a reggel tojt tojásokat csak este cserélheti ki. Ez nem negatív a fejlődés, illetve a kelés szempontjából. Az ötödik napon helyezzük vissza az utolsó négy tojást a fészekbe. Gyakran hallani tenyésztőktől, hogy madaraik költeni kezdtek és a tojások elvétele nélkül három, négy, akár öt fiatalt is problémamentesen felneveltek. Ez azt mutatja, hogy a kanárik nem minden esetben az első tojástól kezdve kotlanak. Igazolja ezt a vadmadarak (hazai pintyek) költési viselkedése is. Ők akkor kezdenek kotlani, ha az utolsó előtti, vagy az utolsó tojást lerakták. Így szinte azonos a fiókák fejlődési helyzete. Ezenkívül minden életképes madár etetve lesz, mindegy, hogy mekkora. Nagyon későn kikelt, vagy szervezetileg gyenge madarat a fészektestvérek elnyomják, így rövid időn belül elpusztul.
A normális kotlási idő 14 nap. Amennyiben a helység hideg, vagy a tojó többször megszakította a kotlást, akkor 15 nap, kivételes esetekben lehet 16 nap is.Amennyiben ez az idő is eltelt és nem keltek ki a fiatalok, nem lehet keléssel számolni.

Költési nehézségek:

A kanári nagyon megbízható költőmadár. Ettől függetlenül kiváló tenyésztőknél is előfordulhatnak nem várt nehézségek. Pl tojásrakási nehézségek, terméketlen tojás, embrióelhalás, vagy a már kikelt madár elhullása.
A nyilvánosságban éppen a költési esemény nehézségeiről és komplikációiról  csak kevés szó esik. Pedig ezeknek a problémáknak a megoldására van okvetlen szükség, hogy a tenyésztés sikeres legyen.

Tojásrakási problémák:

Amennyiben a kanári tojó fájások hiányában nem tudja a tojást lerakni, ebben az esetben akut életveszély áll fenn. A tojás elzárja a kloákát és így a bélsár a bélben összegyűlik. A test felfúvódik és begyullad. A testben növekvő mérgező anyagok elmérgezik a madár egész szervezetét. Az ilyen madár menthetetlen.
Amennyiben a tojó bágyadtan ül a kalitka sarkában, úgy felmerül a gyanú, hogy tojási nehézség áll fenn. A tojás egyértelműen a has végén helyezkedik el, látható és tapintható. Ekkor a kloáka környékére 1-2 csepp ricinusolajat cseppentünk és a tojót melegebb helyre tesszük. Amennyiben a tojási nehézséget idejében felismerjük, a legtöbb esetben infralámpa besugárzás  alkalmazása is segítség lehet. Amennyiben a meleg hatására a madár a tojást mégsem tudja kipréselni, utolsó lehetőségként csak a tojás kloákában való széttörése jöhet szóba. Ez esetben a tojás elővigyázatos de folyamatos masszírozása és nyomása -a kloáka felé -szükséges. Amennyiben láthatóvá válik egy tojáshéjrész, azt egy tompa tárggyal megszúrjuk. Így a tojás belseje kifolyik, és a még puha mészhély magában összeesik. A tojót meleg lámpa (infralámpa) alá helyezzük. Amennyiben a tojó nem sérült, kifogja tudni nyomni a tojáshéjat, majd hamar meggyógyul.  Kézenfekvő, hogy egy ilyen "operációnál"  sok tapasztalatra van szükség és sérülésre is sor kerülhet. Ennek ellenére meg kell kísérelni, mert a tojó segítség nélkül elpusztul. Ok lehet még többek között a túl hideg tenyésztési helység. Ez azonban soha nem lehet az egyetlen ok, mert csak egyedi madarak betegszenek meg. Organikus hibák: túl fiatal tojók, nem szakszerűen tartott madarak, legyengített és túl kövér madarak.

Terméketlen fészekalj:

Terméketlen fészekaljak relatív gyakran fordulnak elő. Ezeknek a következő okai lehetnek: A tojó, vagy a hím túlzsírosodása, túl sűrű tollazat a kloáka körül, ( különösen a lazac és mozaik madaraknál) kevés a harmónia a hím és a tojó között, hideg és/vagy sötöt a tenyésztési helység, a hímnek túl kevés a helye a párzáshoz (kevés a hely az ülőfa és a kalitkaplafon között).

Fészkelési időszak

A legszebb és legreményteljesebb időszak a tenyésztő számára a fiókák kelése és a fiatal madárkák felnövése. A kérdés, hogy a megtermékenyített tojásokból kibújnak-e a fiókák, mindenkit foglalkoztat. A kikelés napjának elérkeztével hiba volna a tojót a fészekről állandóan lezavarni, hogy ellenőrizhessük, hogy a fiókák kikeltek-e már. Amennyiben tojáshéjak találhatók a kalitka alján, ez hamisíthatatlan jele annak,hogy kikeltek a fiókák. A tojó a fészket nagyon tisztán tartja, eltávolítja a fiatalok székletét, idegen testet, egyszóval a felesleges dolgokat. A kelés előtt egy nappal kb egy fél teáskanál lágyeleséget adunk. A tojónak ezáltal lehetősége van, hogy az adott eleséghez szokjon. A fiatalokat általában csak kétnapos koruktól etetik, addig a fiókák a begyben található felszívott táplálékból élnek.
Ezért felesleges és gazdaságtalan is mindjárt az első napon egy nagy tál lágyeleséget a kalitkába állítani. Amennyiben pároskalitkás módszert alkalmazunk,  úgy összességében több lágyeleségre van szükség, mivel a hím saját szükségleteinek kielégítésre is fogyaszt ebből. Egy jó hím jelenléte a kalitkában nagy előny a fiatalok számára. A lágyeleség elfogyasztása után a hím a begyéből eteti a tojót. A tojó szintén a begyéből eteti a fiatalokat. Az eledel így kétszer "előemésztett" és így a fiatalok számára nagyon könnyen emészthető.
A lágyeleség kora reggel adandó. Amennyiben a tojó az első étkezésnél nem találja a megfelelő eleséget, fenn áll a veszély, hogy etetés nélkül fog visszülni a fészekre.  Így a fiatalok olyan gyengék lesznek, hogy nem fognak tudni "kérni", így ki van mondva a halálos ítéletük. A tojó csak akkor eteti a fiatalokat,  ha azok tátott csőrrel az ég felé nyújtják a fejüket. A madármama  a gyakorlatban pontosan tudja,  mit adhat a fiókáinak. A madármama a gyakorlatban pontosan tudja, hogy mit adhat a fiókáinak. Sok tenyésztő óva int a zöldeleség és répa korai adásától. Zöldeleség adása az első napon sok tojót nem befolyásol és azt nem is etetik tovább. Előfeltétel azonban, hogy a tenyészmadarak rendszeresen zöldeleséget kapjanak és ne vessék magukat azonnal a ritkán ajánlott zöldségre. Ha eljött az igazi időpont, a szülők zöldet és répát is adnak anélkül, hogy ezzel kárt okoznának. Amennyiben egy tojó rosszul etet, vagy egyáltalán nem, csemegékkel (alma, körte, répa, stb.) kiegészíthető az etetés. Ha ez nem sikerül nem marad más hátra, mint a fiókákat más fészkekbe elosztani. Kb. a hatodik napon történik a tojó részéről egy általános eledel átállás. Most már több magos eledelt puhít a begyében és etet. Ebben az időszakban a tojó gyakrabban és hosszabb időre hagyja el a fészket. A tollazat fejlődésével a madarak már védettebbek a hideg ellen. Több fióka egymás között is melegszik a fészekben. A 12. napon kellene a kalitka alját takarítani. Amennyiben ezt később tesszük, a fiatal madarak olyan nyugtalanok lesznek, hogy fejetlenül kiszáguldanak a fészekből. Kísérletek arra nézve, hogy visszategyük őket, gyakran hiábavalók. Ezek a fiatalok a fészken kívül is etetve lesznek, de ezeknek hiányzik a meleg és a gondoskodás.

A fiatalok meggyűrűzése:

Hogy a kanáritenyésztő igazolva legyen, hogy a bírált és kiállításra küldött madarak a saját tenyészetéből származnak a fiatal kanárikra a mindenkori tenyésztő gyűrűjét húzzák fel.
A zárt aluminium gyűrűre többek között a tenyésztői szám, a tenyésztési év, az egyesület száma, valamint egy folyószám (a madár száma) lesz vésve. A gyűrűk belső átmérője 3,2 mm (színkanáriknál) úgy hogy ezek csak a fiatal madarak újjain húzható át. Ez biztosítja, hogy egy későbbi időpontban a gyűrűk cseréje, vagy felhúzása idősebb madarakra ne történhessen meg és így  csalás ne jöjjön létre.
Amikor a fiatalok 7-8 naposak, akkor húzzuk fel a gyűrűt. A legoptimálisabb gyűrűzés akkor van, amikor a fiatalok a fészek szélére piszkítanak. Ettől az időponttól a fészket már nem a madármama takarítja. A gyűrű eltávolítása a tojó részéről kevésbé lehetséges. Ha a 6. napon kell gyűrűzni nagyon óvatosnak kell lenni. A tojó a gyűrűt idegen testnek tekintheti, ami nem a fészekbe való, és azt megpróbálja eltávolítani. Gyakra sikerül is ez neki, ilyenkor a következő napon a gyűrűt újra fel kell húzni a fiatal madár lábára.

Kirepülés:

18-19 napos korukban elhagyják a fiatal madarak a fészket. Önállóak lettek, de még gyakran visszamennek a fészekbe. A madárszülők most erősebben felpuhított magokat adnak a begyükből. A fiatalok megkísérelnek nemsokára lágyeleséget enni, de még nem tudják magukat jóllakatni. Teljesen önállóak, kb. 25-28 naposan lesznek a fiatal kanárik. Kritikus időszak a fiatal madaraknál a szülőktől való elválás, vagyis az elválasztás. Ezt legkorábban 25 nap után próbálhatjuk meg. Jel erre némely tenyésztő szerint a "szarvak" eltűnése (ezalatt az utolsó pehelytollak, a szemek felett értendők), illetve a faroktól villa alakúvá válása. Amennyiben lehetséges maradjanak a fiatal madarak minél tovább a szülőknél. 26-30 napos ez az időszak. Sajnos sok esetben ez nehezen sikerül. Gyakrabban a kanáritojó már korábban további kotlásba kezd és kitépkedi a fiatalok tollát, hogy ezeket az új fészekbe építse be. Aki páros kalitkát használ annak ez alig probléma, mivel nagyon sok hím a fiatalokat egyedül eteti. Ezért a hím a fiatalokkal le lesz zárva. Csak naponta kerül a tojóhoz a tojások megtermékenyítésének biztosítására. Leválasztva a fiatalok egy nagy kalitkába lesznek helyezve. Meg kell kísérelni erre az első közösségbe kb. egyidős madarakat összerakni. Amennyiben ebben a nagy kalitkában tartózkodik egy idősebb madár, ez jó példa és mutatja, hogy hol van ennivaló. Erre alkalmasak pl. a nem használt tojók. Néha úgy etetik ezek a madarak a fiatalokat, mintha a sajátjuk lennének. Az ilyen madarak nagyon értékesek a felnevelés szempontjából. Ha azt figyeljük meg, hogy ebben az első kalitkában minden fiatal jól táplálkozik és megerősödik (kb. 3 hét) akkor nagyobb röpdébe, illetve volierbe kerülnek. Itt van lehetőségük a teljes kifejlődésre.

Fiatalkori vedlés és a tenyészperiódus befejezése:

Mikor a fiatal madarak 6-8 hetesek, megkezdődik számukra az első vedlés. Mivel a tollak váltásával egy maradandó tollazatszín képződik,  ezért a vedlő madarak etetésére nagy figyelmet kell fordítani.  Ez különösképpen a piros madarakra érvényes.  Darált répa, vagy megfelelő színadalék állandó etetése  nélkül nem érhető el megfelelő szín.
Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzés az úgynevezett színadalék etetéshez. Ezzel egy színtetikus színanyagra,  mint pl. a Cantaxantin etetésére gondolunk. Ezek az anyagok szakboltokban kaphatók. Canthaxantin etetésével egy narancssárga madarat  tűzpirosra színezhetünk.  Természetesen nem tilos egyetlen tenyésztőnek sem, hogy ilyen anyagokat használjon.
Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy ezzel a genetikai öröklöttkép a maga optikus megjelenítési képében hamis lesz. Maguknak a tenyésztőknek is több esetben nehézséget okoz annak megállapítása, hogy valójában öröklötten piros madárral rendelkeznek-e, vagy sem.
A fiatalok a vedlés végéig tágas kalitkákba, vagy volierekbe kerülnek. Miután a vedlés befejeződött, a madarakat  nemek szerint elválasztjuk. Lehetőség szerint a szortírozás úgy történjen, hogy a továbbtenyésztésre szánt madarak, a kiállításra szánt madarak és az eladásra szánt madarak külön kerüljenek. Ezzel elkerülhető a madarak túl gyakori zavarása. Amennyiben a tenyészmadarak a második költést jól abszolválták, akkor a tenyésztési periódus végére gondolhatunk. Több mint két költést csak kivételes esetekben bízhatunk a tojóinkra.
Aki viszont páros kalitkát használ, gyakran három költéssel számolhat. A hím tetterős segítségével nincsenek a tojók annyira igénybe véve a fiatalok felnevelésében. Elgondolkodtató azonban, hogy a tojó egyedül tojik és kotlik és csak az etetéshez van segítsége.
A fiatal tenyészmadarak vitalitása a második költés után alábbhagy. Egy erős utónevelés érdekében ne engedjünk kettőnél több költést.
A tenyésztés végeztével a tenyészmadarak nemek szerint el lesznek választva röpkalitkákba, vagy volierbe, ahol kivedlenek. Hely okból kifolyólag legtöbbször a fiatal madarakhoz kerülnek. Ebben az esetben jó megoldás, ha eladásra és tenyésztésre kerülő madarak szerint szortírozunk.Arra azonban ügyelni kell, hogy ne forduljon elő túl sok agresszív verekedés a madarak között. A kezdeti harcok után kialakul egy rangsor. Ha megváltoztatjuk a röpkalitka, vagy volier összetételét, újabb veszekedések következnek. Ágelágazások (ugráláshoz), magházas növények (sóska, üröm, libatop), rövid fonalvégek, fűcsomók segítenek a madaraknak elfoglaltságot találni.Ezekkel az egyszerű metódusokkal némely tollevő madarat legtöbb esetben leszoktathatjuk rossz tulajdonságáról.
A tenyészperiódus befejeztével megkezdődik újra a tenyészmadarak előkészítése egy újabb tenyésztési évre. A kör bezárult, a madártartó a következő tenyésztési időszakra új reményeket meríthet. A fiatal madarak kiállításra való felkészítése következik. Ez minden tenyésztő számára az utolsó csúcspont a tenyésztési évben.


Naptár
Diavetítő